Negyedik közös albérletünk (Frissítve 2015-08-15-én)

Miután otthagytuk az "egérlyukat", reménnyel telten beköltöztünk jelentősen tágasabb újabb albérletünkbe. A rátalálás bonyolult és kusza részleteit most kihagynám, a lényeg, hogy ismerős ajánlotta, állítólag minden le volt beszélve érkezésünk tényéről, majd a tulaj meghökkent beköltözésünkön. Csoda, hogy ki nem dobott minket. De végül megbarátkozott velünk, s minden rendben volt. Pontosabban majdnem. Mindjárt az első napokban füstölni kezdett a konyhában a villany vezetéke, mely miatt nekünk kellett szerelőt kihívni. A szerelő kijött, kicserélt egy csatlakozási vezetékszakaszt, kifizettük és elment.  Ugyanis a szerződést csak úgy voltak hajlandók megkötni, hogy a hibákat minden esetben nekünk kell megjavíttatni saját költségen. Nem tehettünk mást, alá kellett írni ezt az abszurd szerződést, hiszen nincs száz számra olcsó, megfelelő állapotú albérlet. Szóval elkezdtünk "lakni".  Nem kellett sokáig várni az újabb problémára, mely jóval jelentősebb anyagi és idegi terhet rótt ránk. Az átfolyós (fürdőszobai) vízmelegítő egy szép napon nem kapcsolt be, pontosabban nem gyulladt meg a láng. Hívtunk egy gázszerelő ismerőst, aki leszerelte, elvitte, és visszahozta a szerkezetet. Működött, csak hát miután kitisztította, valahol lyuk keletkezett a víztartály kazán testen,  és folyamatosan csöpögni kezdett. De legalább begyulladt és tudtunk fürödni, mosogatni, stb. Aztán rájöttünk, hogy az őrláng esetleges kialvása esetén a gáz ömlik tovább. NINCS benne biztonsági kapcsoló vagy mi a szösz. Vettünk egy másik átfolyós vízmelegítőt, használtat, de jóval fiatalabb típust, de ennek már több mint fél éve, s azóta sem tudtuk felszereltetni. Éppen ezért, mindig ki kell kapcsolgatni a gázt a régin, nehogy egy óvatlan pillanatban felrobbanjunk.
Nos a több mint fél éves késlekedést mindig tologatja valami ami közbejön. Hol szerelő nincs, aki felszerelné, hol kiszállási díjért megnézi milyen alkatrészek kellenek hozzá, beszerzi, visszajön szerelni. De ez rettentő sok pénz annak, aki albérletben él. És akkor jön a szerelő azzal, hogy a kéményseprőktől is kell engedély a cserére, aki szintén nem olcsó, főleg hogy kiszállási díja van. A szűkítő csatlakozó is egy vagyon. Szóval még nincs felszerelve a szerkezet. Másik probléma, a totálisan elkoszolódott tűzhelynek a sütő része, aminek a kitisztíttatása is drága mulatság, így viszont 150 foknál soha nem lesz melegebb, ezáltal a sütés nagyon hosszadalmas, és  macera. 
Időközben sikerült felszereltetni a gázkészüléket saját költségen, nem kevés pénzért, mert hogy a régi egy reggel már nem volt hajlandó tovább működni. A gyereknek iskolára félretett pénzt költöttük erre. A tulaj örömmel konstatálta az új készüléket. Még nem tudja, hogy távozásunkkor leszerelem mint a hét szentség. Viszonylagos a nyugalom azaz az lenne, ha az egyik vén öregasszony ne jelentgetne fel mindenért a közös képviselőnél, aki meg a tulajnál. Méghozzá olyan dolgokkal, amik nem igazak. Éjjel bömböltetjük a zenét, hangosan kiabálunk. Én hajnali kettőkor indulok dolgozni, a gyerek alszik, a párom alszik, nem lenne életszerű hogy éjszaka megy a rendbontás. Borzasztó milyen emberek vannak.

Harmadik közös albérletünk, avagy élet az egérlyukban

Miután karácsony előtt elköltöztünk a rémségek házából, egy jóval kisebb lakásban találtuk magunkat. 
Természetesen ezt is egy ismerős által sikerült fellelnünk, de köszönet ebben sem volt.  De legalább száraz volt (első látásra). Éppen kifogtunk ugyanis egy olyan decembert, amikor három hétig köd volt és eső. Szellőztetésnek így sok értelme nem volt, és penészedni kezdtek a falak. Sajnos a ruhák mosás utáni szárítása nem ment a szokásos módon, így a lakásban, pontosabban a szobánkban zajlott, növelve a párásságot, a penészesedést. Tehetetlenek voltunk, de vettünk penész elleni spray-t és azzal legalább látszólag megoldódott eme problémánk. 
Nos a lakás egy kb 30 nm-es egy szobás, konyhás, fürdőszobás egérlyuk volt. Viszont drágább volt az előző, 100 nm-es háznál. Mindjárt egy ismerős problémával találtuk szemben magunkat, nem volt jó a tűzhely. Ezekkel ugyanis ezek szerint mindenütt baj lehet, mert előző albérleteinknél mindenütt rosszak voltak. A tulaj végül panaszunknak eleget téve kicseréltette, igaz a szállítást gyalogosan nekünk kellett megoldani, éppen úgy mint a cserét is. A régi tűzhely alatt jól odaszáradt macskaszar volt. A gáztűzhely gázcső helyett egy rozsdásodó vízcsővel volt bekötve, de ez így is maradt, mert a tulaj nem akart már többet áldozni rá. 
Az ablakokon csak akkor nem fújt be a szél, ha éppen szélcsend volt, hideg volt a konyha mint a hűtőkamra. Szerintem egy hónapig a hűtő nem is kapcsolt be. Bediktálós volt az összes közmű, s a tulaj hozta is rendületlenül havi három-négy alkalommal a csekkeket érkezési sorrendbe, természetesen minden bejelentés nélkül, s ha éppen otthon nem talált, a munkahelyen zaklatott a csekkekkel, nem érdekelvén őt, hogy ott mi dolgozunk. Ha kiment külföldre a gyerekéhez, még a havi törlesztőrészletét is mi kellett feladjuk a bankba, amivel tartoztak a banknak. Nem tudtuk elérni probléma esetén, s pl a wc tartály Jakab szelepének a pár ezer forintos tételét sem akarta kifizetni. 
Az öreglány becsületének is híja volt, de emberségének még inkább. Tudta, hogy nem megy valami jól nekünk anyagilag, ennek ellenére átvert egy alkalommal tízezer forinttal. ez történt úgy, hogy jött az albérleti díjért, s miután megkapta, elment, majd telefonált, hogy tízezerrel kevesebbet kapott, s azért vissza fog jönni. Ugyan biztos voltam benne hogy eltette a pénzt, láttam is, de keresgéltem én is, hátha kint felejtette a pénzt. Nem volt sehol, így mondtuk neki, hogy nálunk nincs pluszban tízezer. ő ragaszkodott az ő mondókájához, s a kedvesem unszolására a békesség kedvéért adtunk neki újból tízezer forintot. Ugyanis probléma esetén nála lármázott a munkahelyén, s inkább veszítettünk ennyit, mint sem ott balhézzon a munkatársaink, főnökeink előtt. Még annyi sem volt benne, hogy ha elhagyta, kirántotta valahol, hogy azt mondja, fele-fele a veszteség. neki kellet amit eltüntetett.  
Miután jött a jó idő, kicseréltette a konyhaablakot műanyagra, s a bejárati ajtót is. Ugyanazon az oldalon lévő kis méretű fürdőszoba ablakot és a szobánk ablakát nem cserélte ki. Hívatott egy alkoholista öreget aki kifestette a konyhát, fürdőszobát, előszobát, de az inkább bohóckodás volt mint munka,ezt is úgy intézte hogy a városban lévő program kellős közepén haza kellett mennünk emiatt azonnal. 
Másik bosszantó dolga az volt, hogy a ház padlás tárolójából lehozatott hasznavehetetlen dolgokat a teraszra, felvitetett dolgokat, szóval ott lakásunk ideje alatt számtalanszor fel-le pakolgattuk a lomjait.Amit ő a saját házából kidobott mert újat vett, azt mind hozzánk hordta ,például egy teljes nagy konyhaasztalt 6 székkel be akart erőszakolni a 4 négyzetméteres konyhába,és hasonló dolgok. A hűtője belül büdös volt, s vennünk kellett magunknak egy hűtőt, hiszen az élelmiszerek folyton bebüdösödtek, s nyáron nem is tudott 12 fok alatt hűteni. 
Volt egy nagyothalló szomszédunk, aki úgy hallgatta a tévét hogy ha éppen egy csatornát néztünk, mi akár le is némíthattuk volna a mi tévénket. Az utcán a turisták lármája hónapokon keresztül kiborító "élmény" volt. Szóval volt baj rendesen, de a legnagyobb baj mégis az volt, hogy nagyon-nagyon kicsi volt a lakás, s egy szobában voltunk minden dolgunkkal, hárman. Ez nagyon nyomasztó volt. Mi alapjában véve olyan emberek vagyunk akik azt vallják, hogy minden mindegy, csak egészségesek legyünk, és együtt legyünk,de ami sok az sok. Így most egy kedves ismerősünk révén egy másik albérletben vagyunk. Természetesen az egérlyukban is a teljes hónapot ki kellett fizetnünk és finoman célzott rá a tulaj hogy takarítsunk ki és menjünk a fenébe ,mert aznap már új jelentkezők jönnek.Így ez most a negyedik közös albérletünk ,de ez már egy másik történet...

Következő rész : negyedik közös albérletünk (későbbi időpontban, még várjuk a meglepetéseket..)

Második közös albérletünk avagy a rémségek háza

Mikor olcsóbb albérlet után kellett néznünk, nem volt könnyű dolgunk. Egy ismerős által sikerült találnunk egy kertes házat, viszonylag olcsón, ami ugyanakkor elég lehangoló állapotban volt. Úgy döntöttünk, hogy ha költözhető állapotra rendbe hozatjuk, pár hónap alatt visszajön a befektetés, hiszen 30 ezerrel olcsóbb volt a havi albérleti díj s közös költség nem is volt.  Gondoltuk a testvéremmel kifestetjük, kitakarítjuk, a hibákat elhárítjuk, a rohadt parkettára linóleumot teszünk. A festés kész őrület volt, mert egy méteres magasságban a teljes fal a vizesedéstől lerohadt, s volt ahol 10 centi mélységig újra kellett vakolni.  Emellett a ház összes fala tele volt mindenféle méretű szögekkel, amire a tulaj aggatott mindenféle dolgokat. Díszeket, falvédőt, stb.. Ez a felújítás kb 120 ezer forintos kiadást hozott, de akkor tényleg úgy láttuk ez megéri. Belefogtunk, s megcsináltuk két hét alatt, s be is költöztünk. A víznyomás gyengesége elég hamar (már a felújítás alatt) kiderült, de a tulaj szerint azon a környéken ez a normális. (Mint egy hegyi falu legtetején). 
Beköltözés után jöttek a gondok. A tűzhely, mely a tulaj elmondása szerint új volt, kb 30 éves lehetett, de a gáz bele sem volt kötve, a gázcsonk a tűzhely mögött a földön hevert. persze ezt nem tudtuk, és amikor a palackot megnyitottuk, (a tűzhely palackról ment, a fűtés vezetékes gázról) és próbáltuk a rózsákat meggyújtani, a gáz szivárgott. Jó hogy fel nem robbantunk. A sütő része egy az egyben ki volt szerelve, s ott hevert  benne minden alkatrész.  A bojler villanyos volt, s egy földelés nélküli konnektorból kapta az áramot. Másból nem is kaphatta volna, mert földelt konnektor nem is volt a házban. A bojler fogyasztása annyi volt, hogy lényegében alig mertük használni a meleg vizet. A spórolás extrém méreteket öltött a számlák ennek ellenére igen magasak voltak. 
Visszatérve a víznyomásra: Miután beköltöztünk, a kedvesemmel megnéztük, mitől lehet ilyen mértékű a nyomás hiánya, s elzártunk minden csapot, a vízóra mégis ment nem is gyengén. Szóltunk a tulajnak, aki kijött, s megdöbbenve konstatálta, hogy a lezárt aknafedelű kerti csap folyt rendesen. Így elfolyt két hét alatt több mint kétszáz (!) köbméter víz a talajba.Mivel a tulaj s a férje régen a vízműnél dolgoztak ,annyi volt a teendőjük, hogy 2 nap múlva kijött egy régi kolléga s lecserélte a vízórát. Ezzel szemrebbenés nélkül le is tudták a dolgot. Egyébként átlagosan 3 naponta jártak be hozzánk villany,gáz és vízórát leolvasni, minden előzetes értesítés nélkül ,ami rettentően bosszantó dolog volt. Még este, lefekvésünk után is ott dörömbölt az ablakban a tulaj mert éppen egy gyújtóra volt szüksége. Néhány nagyobb 100 lábú rovar és pókok is előmerészkedtek néha. Aztán eljött az ősz, a konvektorokat be kellett (volna) kapcsolni. Ismét szólni kellett a tulajnak, aki előadta, hogy" ezek még tavaly rendesen működtek". Majd egy gyufa segítségével életet lehelt a szerkezetekbe, de figyelmeztetett hogy ki ne kapcsoljuk mert akkor nem lehet őket visszakapcsolni. Ahhoz képest egyébként hogy víz-gáz szerelő volt, az égvilágon semmit nem tudott megcsinálni rendesen. Az egész ház egy "Mekk-mester" féle összetákolt életveszélyes ezer éves épület volt. Októberben aztán a falak oly mértékben elkezdtek átázni a víztől hogy hatalmas penészgombák jöttek ki a sarkokban a plafonon, így gyorsan el kellett jönnünk ha nem akartunk még egy betegséget is összeszedni. December elején költöztünk el. A tulaj persze ragaszkodott ahhoz, hogy kifizessük a teljes egy hónapot amit már ott sem töltöttünk, egy fillért sem vont le azért mert kifestettük és viszonylagosan felújítottuk a házat. De mikor eljöttünk azért megnézte, hogy a csorba, ócska pár darab evőeszközt nem vittük-e magunkkal. Szánalmas hozzáállás. Kiköltözésünk előtt jöttünk rá, hogy mikor nem voltunk otthon, bemászkáltak a házba. ugyanis égve felejtettem a villanyt, visszamentem, s a külső ajtó nyitva volt, a belső volt csak zárva. mellesleg nem égett már a villany sem.
Sajnos ez is csalódás volt, de az albérletet kiadó tulajdonosok hozzáállását példázza ez a történet is. 

Néhány kép arról, hogyan nézett ki a ház beköltözés előtt, felújítás alatt:

És két kép a felújítás befejezése utáni állapotokról. Jól látható a parketta mintázatú linóleum is és hogy a falak frissen voltak festve:

Következő rész: Harmadik közös albérletünk, avagy élet az egérlyukban.

Első albérletünk

Albérleti őrületek sora melyek összegyűltek, most megírásra kerülnek.
Rajtunk kívül álló okok miatt nem egészen másfél év alatt most a negyedik albérletünkbe kényszerültünk költözni. Az elsőnél azt gondoltuk, kissé mellé fogtunk, a másodiknál még inkább, a harmadik sem stimmelt, és a negyedik sem tökéletes.

Az első közös albérletünk:

Mikor kedvesemmel úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, egy vidéki városban ezt meg is tettük. Nem volt már ez sem könnyű, s némi szerencse is kellett hozzá, mert turisztikailag fontos település révén kiadó lakás, ház nehezen fellelhető tavasz végétől ősz elejéig. Kedvesem mégis talált egy kétszobás téglaépítésű lakást egy kertvárosi övezet társasházában.
Nem volt a legolcsóbb, de úgy láttuk, ki tudjuk fizetni. Hárman költöztünk, én a fővárosból, a kedvesem és gyermeke a választott albérlet városából.
A gondok már beköltözéskor elkezdődtek, mert az alapvető biztonság is hiányzott. Nem voltak földelt konnektorok, pontosabban egyetlen darab volt. A többi amellett hogy nem volt földelt, még lógtak is a falból, és amelyik éppen áramot adott az is levágta a biztosítékot.
A földelést nem nélkülözhető eszközöket abból az egyetlen konnektorból oldottuk meg elosztóval, hosszabbítókkal, s úgy nézett ki a lakás, mint egy erőmű. Kifejezetten életveszélyes volt.
A másik rémisztő  dolog az átfolyós vízmelegítő a fürdőszobában. no az az első fürdésem alkalmával kigyulladt s üveggolyó méretű tűzgolyók hullottak belőle, s miután nagy nehezen elzártam a gázt, még negyed óráig csepegett a tüzes fém.
A tulaj ki is cserélte némi szabadkozás mellett, de a bajok nem értek véget. Második nap a nagyszoba redőnye egyszerűen leszakadt, kifutott a sínből.
Már-már beletörődtünk  a szerencsétlenségi sorozatba, de aztán mégis csak bosszantó dolgok jöttek. Nem kevés közös költséget kellett fizetni amiben lényegében semmi nem volt benne. Minden lakónak bizonyos időközönként takarítania kellett az egész lépcsőházat természetesen saját eszközökkel, tisztítószerekkel. A lépcsőházban olyan hideg volt mint egy hűtőházban. 
A bejárati ajtónk annyira el volt vetemedve, hogy egy könyv is átfért volna a réseken, így a lakás valamicske melege egyből ki is szökött. A nagyobbik szoba nyílászárói is nagyobb résekkel voltak eleresztve, a fűtés lekapcsolása után 3 perccel teljesen kihűlt a szoba. a kisebbik szoba nyílászárója jó volt, de ott meg a konvektor nem fűtött elég jól.
Volt a lépcsőházban egy kerékpártároló is, ahonnan az első hetekben el is lopták az egyik kerékpárunkat. egyértelműen ott lakó tehette, de persze bizonyítani nem tudtuk. 
Visszatérve magára az albérletre: A tulaj ad hoc jelleggel hozta a teljesen érthetetlen számlákat. Abban állapodtunk meg, hogy bediktálás után fizetünk, s ezt így is tettük, nem is volt két egyforma számla. Kiszámítottuk, a fogyasztást a fizetendő összeget, s minden forintra stimmelt, mégis kiköltözéskor elénk toltak olyan végszámlát, ami több mint ötvenezer forint fizetését jelentette volna, mondván átalány volt. persze nem fizettünk, hiszen ez marhaság, az átalánynál ugyanis nem a tényleges fogyasztás szerint fizet az ember, mi pedig pontosan annyit fizettünk, amennyit elhasználtunk.  
Találtunk egy jóval olcsóbb albérletet s ez fontos szempont volt akkor. Még nem sejthettük mi vár ránk.

Következő rész:  Második közös albérletünk avagy a rémségek háza